Asher Weisgan | N E, a gyilkosok enciklopédiája

Asher WEISGAN

Osztályozás: Spree gyilkos
Jellemzők: Weisgan palesztin reakció kiváltásával akarta megzavarni az izraeli kormány egyoldalú kilépési tervét Gázában
Az áldozatok száma: 4
A gyilkosságok időpontja: augusztus 17. 2005
Letartóztatás dátuma: Ugyanezen a napon (rendőrök megsebesítették)
Születési dátum: 1966
Az áldozatok profilja: Khalil Muhammad Ra'uf Saleh Wleiwel, Ahmad 'Ali Hassan Mansur, Bassam Mussa Ahmad 'Odeh Tawafshah és Osama Mussa Ahmad 'Odeh Tawafshah (palesztinok)
A gyilkosság módja: Lövés
Elhelyezkedés: Ciszjordánia, Izrael
Állapot: 2006. szeptember 27-én négy egymást követő életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 2006. december 22-én Weisgan öngyilkosságot követett el úgy, hogy felakasztotta magát a börtönben

Asher Weisgan (1966 - 2006. december 22.) egy izraeli buszsofőr volt, aki 2005. augusztus 17-én a ciszjordániai Shiloh településen lelőtt négy palesztint, két másikat pedig megsebesített. Palesztin reakció.

Áldozatok

Weisgan, aki Shvut Rachelben élt, nyolc éve ismerte két célpontját, Bassam és Usama Tawafshát a szomszédos palesztin domboldali Sanjal faluból.



Az előre megfontoltan és hidegvérrel végrehajtott lövöldözés a bíróság szerint akkor történt, amikor mindkettőjüket és egy másik áldozatot hazavitte a munkából. Ellopta egy biztonsági őr fegyverét és tüzet nyitott, többször lelőtt négy palesztint, majd újratöltött, hogy megkeresse és lelője az ötödik áldozatot a munkahelyén. A gyilkosság után vagy átadta magát a település biztonsági őreinek, vagy elhatalmasodtak rajta. Áldozatainak neve: Khalil Muhammad Ra'uf Saleh Wleiwel, Ahmad 'Ali Hassan Mansur, Bassam Mussa Ahmad' Odeh Tawafshah és Osama Mussa Ahmad 'Odeh Tawafshah. Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnök azt mondta:

„Amikor az egyikük megöl minket, azt mondják, hogy őrült, de ha egy arab ezt teszi egy telepessel, az egész világ fegyverben áll, mondván, hogy terrorista. Nyolc évig dolgoztak vele (Weisgannel). Szokták mondani, hogy milyen rendes, hogyan szoktak együtt étkezni, hogy meg szokta kérni tőlük az ételünket, hogy vigye el a feleségének.

Weisgan buszsofőrként dolgozott, és palesztin munkásokat szállított a Shvut Rachel település alumíniumgyárába, ahol az áldozatokat alkalmazták. Az Haaretz Az újság idézte Weisgant, aki kijelentette, mielőtt belépett egy Tel Aviv melletti bírósági épületbe: „Nem sajnálom, amit tettem. Remélem, valaki megöli Sharont is.

Büntetés kiszabása

2006. szeptember 27-én a három bíróból álló testület Weisgant négy egymást követő életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte minden egyes megölt személy után, és további tizenkét év börtönbüntetésre ítélte. A bíróság arra is kötelezte, hogy fizessen 228 000 NIS kártérítést a négy meggyilkolt ember mindegyik családjának, és 100 000 NIS kártérítést egy másik férfinak, aki megsebesült. A testület így döntött:

„Minden áldozatnak volt neve és személyazonossága... Ők voltak az elítélt férfi tetteinek közvetlen áldozatai, és mindegyikük meggyilkolása miatt meg kell büntetni. Ártatlanok vadgyilkossága volt, akik a vádlottak torz logikájának estek áldozatul.

Weisgan azt mondta, nem bánja meg tetteit, mert az izraeli nép „szükséges védelme” volt. Reményét fejezte ki, hogy Ariel Saron izraeli miniszterelnököt meggyilkolják.

Halál

2006. december 22-én Weisgan öngyilkosságot követett el úgy, hogy felakasztotta magát a börtönben.

Wikipedia.org


A telepesek lövöldözése szétzilálja a közösséget

Írta: Martin Asser
A BBC News honlapjának tudósítója Jeruzsálemben

2005. augusztus 18., csütörtök

A hely, ahol a Tawafsha testvérek meghaltak egy napos munka után a shiloi zsidó telepen, a telepesek hiábavaló erőfeszítéseiről tanúskodik, hogy megmentsék életüket.

Használt orvosi felszerelések hevernek a földön, még mindig ragadós vérfoltok közepette a településkapu közelében - steril kesztyűk, szikék és tűk.

Megható az a látvány is, hogy mit vittek magukkal, amikor életüket vesztették, egy félig elszívott doboz cigarettát, egy bevásárlótáskát arab kenyérrel.

Bassam és Usama Tawafsha hidegvérrel lelőtte egy zsidó telepes, akit sok éve ismertek, és még ételt is osztottak velük. Haza szállította őket, mint minden nap.

Két másik palesztin meghalt Asher Weisgan lövöldözése során a település ipari övezetében, egy másik pedig megsebesült, mire a település biztonsági őrei legyőzték őt.

Elfújva

Mark, egy biztonsági tiszt, aki inkább nem adja meg vezetéknevét, megakadályozza, hogy belépjünk a településre, mondván, teljes készültségben vannak arra az esetre, ha a palesztinok bosszút állnának a gyilkosságokért.

„Remélem, hogy a körülöttünk élők ráébrednek, hogy ez egy őrült cselekedete, és nem Shilot vagy Shuvat Rachelt tükrözi” (ahol Asher Weisgan élt) – mondja Mark.

„Minden emberünket hihetetlenül megdöbbent – ​​lenyűgözi – a tegnap történtek... Olyan srácok voltak, akiket ismertem, és akiket kedveltem. A barátaimnak tekintettem őket.

Hozzáteszi, hogy Shilo lakóit meglepte Weisgan gyilkossá válása – „liberális” telepes volt, aki nem „gyűlöletet táplál” az arabok iránt.

„Azt hiszem, elszakadt az agya, a térségben tapasztalt erőszak és az általuk jelenleg szétválásnak nevezett jelenség miatt” – mondja Mark, utalva Izrael egyoldalú kivonulására Gázából és négy ciszjordániai telepről.

Szokatlan találni egyetértést a megszállt palesztin területeken élő zsidó telepesek és a közelben élő palesztinok között – de Sanjal faluban, ahol a testvérek éltek, hasonló kép rajzolódik ki Asher Weisganról.

Bosszú

A Tawafsha családi ház szőlővel borított verandája zsúfolásig megtelt női rokonokkal, a férfiak az utcán forgolódnak vagy a fogadószobákban ülnek.

A férfiak édesanyja holttestük visszaszolgáltatásáért könyörög, amelyet még nem engedtek ki az izraeli hatóságok.

Osama felesége, Aisha, körülötte húzódó megdöbbent gyermekei bosszút áll Izraelen, a telepeseken és Ariel Saron miniszterelnökön.

„Amikor az egyikük megöl minket, azt mondják, hogy őrült, de ha egy arab ezt tette egy telepessel, az egész világ fegyverben áll, mondván, hogy terrorista” – mondja Aisha sírva.

– Nyolc évig dolgoztak vele (Weisgannel) – folytatja.

„Azt szokták mondani, hogy milyen rendes, hogyan szoktak együtt enni, hogyan szokta kérni tőlük az ételünket, hogy vigye el a feleségének” – mondja.

– Asher? Nagyon tiszteletreméltó volt” – mondja Ataf Radi szomszéd, egyike azon maroknyi palesztinoknak, akik Shilóban dolgoztak, de szerencsére előző nap nem volt munkában.

– A kapcsolatunk sokkal jobb volt, mint gondolnád. Erre senki sem számíthatott.

A többi gyászoló Sanjal meredek domboldalán, ahonnan jól láthatók a szép vörös tetők és Shilo kidolgozott zsinagógája, egyöntetű a fenyegetés, amellyel a környéken tartózkodó militáns telepesek szembesülhetnek.

„Bármikor megtörténhet” – mondja Ziyad Sabri.

– Néha éjszaka jönnek, és megtámadják az otthonainkat. Készen állsz rájuk, nem vagy felfegyverkezve, mint ők, de mindig kéznél van egy szikla vagy egy bot.

ne sajnáld

Mi volt tehát Asher Weisgan tettei mögött?

Miért szállt ki nyugodtan a kocsijából, látszólag fogott egy biztonsági őr fegyverét, nyitott tüzet utasaira, akik barátnak tekintették, mielőtt visszaindult a gyárba és lelőtt egy másik arab kollégát?

A gyilkosságokat követő napon tartott bírósági meghallgatásán újságíróknak nyilatkozva azt mondta, meg akarja állítani a gázai kivonulást, amely beszéde közben javában zajlott.

– Nem sajnálom, amit tettem... és remélem, valaki meggyilkolja Sharont is – mondta.

A Shilo/Shuvat Rachel enklávé a palesztin lakosság tengerének közepén fekszik, és bár a telepesek tagadják, nyilvánvaló jelölt a jövőbeli evakuálásra.

Tettét feltétel nélkül elítélték a telepesek szóvivői, valamint a palesztin és az izraeli vezetés, akik egy másik izraeli telepes, Eden Nathan Zaada tetteit is elítélték, aki kevesebb mint két héttel korábban négy izraeli arabot meggyilkolt egy galileai buszon.

Eddig ez két elszigetelt incidens – jóllehet az eddigi legrosszabb erőszak a Gáza kiürítéséhez köthető, amelyben a zsidók és a zsidók közötti harc mindkét oldalon erőszak nélkül zajlott.

Zeev Schiff, a Haaretz veterán elemzője azonban Weisgant és Zaadát „az izraeli szélsőjobboldal által termelt vadszőlőnek” nevezte, akik közül „sokan” élnek Izrael ciszjordániai telepein.

További példák Yitzhak Rabin miniszterelnök gyilkosa, Ygal Amir és a hebroni mészárlást elkövető Baruch Goldstein.

A palesztin militáns reakciót a legújabb provokációk egyelőre tompították, de ha a kiválás során bármilyen más „vadszőlő” beérik, megtorlásuk valóban a kivonulások kívánt megzavarását eredményezheti.


Zsidó telepest 4 palesztin meggyilkolásáért elítéltek

2006. szeptember 12

Jeruzsálem (Reuters) – Egy izraeli bíróság hétfőn elítélt egy zsidó telepest, amiért tavaly megölt négy palesztint egy ciszjordániai lövöldözésben, annak részeként, hogy megállítsák Izrael kivonulását a Gázai övezetből.

A jeruzsálemi kerületi bíróság elítélte Asher Weisgant a palesztin munkások meggyilkolásában 2005. augusztus 17-én, azon a napon, amikor Izrael megkezdte a telepesek erőszakos evakuálását Gázából.

Weisgant gyilkosságban, gyilkossági kísérletben és súlyos károkozási kísérletben találták bűnösnek – közölte az ügyész. Hamarosan elítélik – közölte egy bírósági illetékes.

Weisgan, egy sofőr több munkást is elvitt Shiloh-ba, egy ciszjordániai településre. Odaérve tüzet nyitott rájuk, és kettőt megölt.

Később tüzet nyitott más munkásokra Shiloh ipari parkjában, megölt még kettőt, mielőtt legyőzték volna.

'Az élet megőrzése nem vérontással történik' - mondta ítéletében a háromtagú bírói testület.

Az ügyészek szerint Weisgan abban reménykedett, hogy a támadás megállítja a kivonulást azáltal, hogy az izraeli csapatok Gázából Ciszjordániába történő átcsoportosítását kényszeríti a zavargások elfojtására.

Izrael 2005. szeptember közepén fejezte be csapatainak és több mint 8500 telepesének kivonását Gázából, véget vetve ezzel a 38 éves megszállásnak.



Asher Weisgan