Állapot: S1960. október 6-án halálra ítélték. Felakasztással kivégezték a Pankrbk börtönben 1961. április 13-án
Marie Fikačková (Suљice, 1936. szeptember 9. – 1961. április 13.) cseh sorozatgyilkos.
Korai élet
Fikбčkovб egy rosszul működő családban nőtt fel, és házassága kudarcot vallott. Nővérként dolgozott a suљicei kórházban, annak szülészeti osztályán.
Gyilkosságok
1960-ban őrizetbe vették, és egy újszülött meggyilkolásával vádolták. A nyomozás során bevallotta, hogy 1957 óta legalább 10 újszülöttet ölt meg. Áldozatait a fején verte, amitől órákon vagy napokon belül meghaltak. A gyilkosságok indítékát soha nem magyarázták meg teljesen. A bíróság előtt Fikбčkovбt mindössze két gyilkossággal vádolták, mivel a régebbi gyilkosságokat nem lehetett bizonyítani.
A kórházban hiányoztak a megfelelően működő felügyeleti mechanizmusok az újszülöttek halálának kezelésére, és a gyilkosságokat csak véletlenül fedezték fel. Egyetlen felelős orvost vagy adminisztrátort sem emeltek bíróság elé, sőt még le is léptették le, és az egész ügyet évtizedekig titokban tartották.
Halál
Fikбčkovбt halálra ítélték, és felakasztással kivégezték a Pankrбc börtönben.
Wikipedia.org
Marie Fikačková
1936. szeptember 9-én született Suљice - kivégezték 1961. április 13-án, Prágában.
Egy huszonnégy éves ápolónőt, Marie Fikбčkovб-t 1960. február 27-én tartóztatják le közvetlenül a Suљice kerületi kórház szülészeti osztályán. Két újszülött lány, 1960. február 23-án szolgálata közben meghalt. A boncolás bizonyítja, hogy súlyos agysérülés okozta a két újszülött halálát. Egyiküknek még a karja is eltört.
A kihallgatás 1960. február 28-án kezdődik, és közel hat órát vesz igénybe. Éjfél után Fikбčkovб spontán módon könyörög. 1960. február 23-a van, és a szülészeten összetöri a fejét és eltöri a karját a mindössze húszórás újszülöttnek. Ugyanazon a napon halálra sebesít egy öthetes babát. Azt mondja, korábban még tíz újszülöttet támadott meg. Azt mondják, túlélik.
A helyiek meghökkennek. Fikбčkovбról köztudott, hogy tisztességes nő és keményen dolgozó ápolónő. Egy pletyka kering a meggyilkolt csecsemők számáról és a csecsemők megsebesülésének módjáról. Vannak, akik még arról is beszélnek, hogy tűket szúrnak az újszülöttek szemébe és fejébe. Bár nincs bizonyíték, a nővér állítólag felelős minden közelmúltban elhunyt babáért.
Marie Fikбčkovб egy meglehetősen szegény családban született, akik kinyilvánítják, hogy támogatják a német nemzetiséget. Apja erőszakos ember, nagyivó, aki utálja a cseheket. Anyjához sem kötődik. Nagyon gyakran veszekednek. Másrészt nagyon jól teljesít az iskolában. 1955-ben Fikбčkovб sikeresen letette az érettségi vizsgát a Klatovy-i Egészségügyi Szakközépiskolában. Ugyanebben az évben ápolónő lesz a Suљice-i Nemzeti Egészségügyi Központban. 1957 októberében kezd dolgozni a szülészeti osztályon. Úgy tűnik, szereti az ottani munkát. Amikor a rendőrség kihallgatta, azt mondja, hogy korábban lelkileg sérült bátyja kínozta. Erőszakos szomszédját is megemlíti. A bűncselekmény elkövetésekor nős, de gyermektelen. Még főnővérré is előléptetik.
Az indítéka? Utálja a síró babákat. Nyugodtan elmondja: „Csak a menstruációm előtt vagy alatt dörzsöltem a babákat. A síró babák megőrjítettek, és az irántuk való gyűlöletem még nőtt is. Az orvosszakértők úgy találják, Fikбčkovб hisztériás és felrobbanási hajlamú személy, amely nem befolyásolja őt. De amikor elköveti a bűncselekményt, biztosan teljesen épelméjű. Azt mondja, még a saját gyerekét is megütné, ha az nagyon gyakran sír.
Ez azt jelenti, hogy csak a síró babákat támadja meg, akiket nem lehet megnyugtatni. Leveri az újszülötteket a hisztéria támadása alatt. Azt mondja: „Amikor a kis Prosserovb fejét nyomtam, éreztem, hogy az ujjaim belesüppednek. Akkoriban nem éreztem koponyarepedést. Csak nyomtam a kis fejet és az ujjaim egyre mélyebbek lettek. A dühöm egy idő után elült, és folytathattam a munkát.
A rendőrségnek meg kell győződnie arról, hogy Marie Fikбčkovб nem gyilkolt meg több újszülöttet. Ellenőrzik a kézzel írt orvosi dokumentumok teljes gyűjteményét, a munkarendet és a boncolási jegyzőkönyveket, de más furcsa újszülött halálát nem találják. Ennek ellenére az orvosi dokumentumok két újszülöttről írnak, akik Marie Fikбčkovб szolgálatában szenvedtek sérülést. Feltételezik, hogy a csecsemők megsérülnek cseréjük vagy súlyuk lemérése közben. Ezeket a sérüléseket Fikбčkovб könyörgésével magyarázzák. Ezekkel a bűnökkel is vádolják.
Marie Fikбčkovбt 1960. október 6-án ítélik halálra. Csaknem nyolc hónappal a letartóztatása után. Ügyvédje kétszer fellebbez az ítélet ellen, de az ítélet változatlan marad. Maga a kivégzés a Pankrbc börtönben zajlik 1961. április 13-án, kora reggel.
2007-ben a sárga sajtó megerősíti a támadása után meghalt újszülöttek valós számát. Egyes újságírók „a jelenlegi legnagyobb sorozatgyilkosnak” titulálják. Biztosak benne, hogy még legalább tíz áldozata volt. Azt is mondják, hogy ő a felelős a sok újszülött élethosszig tartó szenvedéséért is, ami korai halált okozó alkalmatlanság formájában. Ám véleményükre nincs sem közvetlen, sem közvetett bizonyíték.
A fertőző csecsemőbénulás sok újszülött, csecsemő és kisgyermek halálát okozza abban az időben. Az orvosi statisztikák szerint az 1950-es évek elején minden tizenkettedik gyermek belehal ebben a betegségbe. Csehszlovákiában 1957-ben tört ki az utolsó fertőző csecsemőbénulás-járvány, amely három-ötévenként ismétlődik. Fikбčkova ugyanabban az évben nővér lesz a suљicei szülészeti osztályon. A sárga sajtó szerint Fikбčkovб 1957-ben meggyilkolta a legelső újszülöttet, de a baba nagy valószínűséggel fertőző csecsemőbénulásban hal meg.
Az akkori orvosi rutin kizárja annak lehetőségét, hogy egy egészségügyi központon belül sorozatgyilkosságot kövessenek el. A helyi egészségügyi központon belüli halálesetről a helyi anyakönyvi hivatalt és a helyi körzeti népbizottságot értesíteni kell. Amikor egy újszülött meghal, boncolás szükséges. Az ok egyszerű: az orvosoknak meg kell tanulniuk a halál okát és körülményeit. Még az osztrák-magyar orvosok is ezt tették. A boncolásnak figyelmeztetnie kell egy esetleges pandénia veszélyére. Azt mondhatjuk, hogy a halottak életeket menthetnek. Ha egy gyermek holtan születik, egy gyermek meghal, vagy egy gyermekágyas nő hal meg, akkor a boncolás is kötelező. Amint látja, több mint tíz újszülöttet lehetetlen meghalni és eltemetni boncolás nélkül. Ha gyilkosság gyanúja merül fel, mindig jelen van a Jogi Orvostudományi Intézet két patológusa a boncoláson. Ezek a patológusok jelen voltak a Marie Fikбčkovb által 1960. február 23-án meggyilkolt két újszülött boncolásakor.
Tudnia kell, hogy az akkori Csehszlovákiában az összes gyermek több mint 94 százalékát beoltották fertőző csecsemőbénulás ellen 1960-ban. A betegség 1960 augusztusa óta nem fordult elő Csehországban. (Marie Fikбčkovát 1960 februárjában tartóztatták le.) Csehszlovákia lett a legelső olyan ország a világon, ahol egy ilyen betegséget teljesen felszámoltak. A gyerekek életét jelenleg számos igazolt betegség veszélyezteti, mint például a (nem fertőző) infantilis cerebrális bénulás.
A bűnüldöző hatóságokat és a Suљice-i Helyi Népi Bizottságot aligha vádolják azzal, hogy elhallgatták az igazat a halottak számáról. Egyébként mi az oka annak, hogy egy nőt két újszülött meggyilkolásáért ítélnek úgy, hogy nem vettek figyelembe még legalább tíz meggyilkolt babát?! Az eset kriminológiai szempontból nem volt nehéz. Amint látja, nem telt el sok idő Fikбčkovб letartóztatásától az ítéletéig.
Az „in dubio pro reo” azt jelenti, hogy „Ha nem bizonyítják bűnösnek, akkor ártatlannak bizonyul”. A bíróság ezt az elvet követte. Kár, hogy egyes újságírók nem követik az elvet, és még egy csaknem ötven éve kivégzett nőt is megvádolhatnak még tíz ember meggyilkolásával, egyetlen bizonyíték hiányában is.
A jelenlegi bírói gyakorlat megerősítheti a bíró akkori jogi következtetéseit. Fikбčkovбt gyilkosságért ítélték el. De szóba jöhet egy enyhébb ítélet – halálos testi sértés. Az akkori orvosszakértők nem válaszoltak egyértelműen a józanság kérdésére. A helyzet a következő: ha kiderült volna róla, hogy nem tud uralkodni a „felrobbanásain”, soha nem ítélték volna halálra. Marie Fikбčkovб a legelső nő, akit 1918 után kivégeztek.
Miloslav Jedlička, D.C.L. Fordította: WO Pavel Vrљovskэ felügyelő, M. A.
